Chapter 1.

Az eső elállt, a cserép se kopog már. A kadétok fáradtan, de vígan közelítenek a Vénusz Szállóhoz. Hőn szeretett balkonunk fele tartanak. Ruhájuk csurom egy víz, csurog belőlük a kosz. A kiképzést a pengék kb. 1/5-e élte túl. Pff micsoda pazarlás...ahogy az első kadét megpróbálja mocskos bakancsát a balkon padlójára helyezni, ösztönösen a pengéimhez nyúlok, s lehasítok egy darabot lábbelije orrából. -Mégis mit képzelsz?! Hogy majd így bemehetsz a szállóba? Majd ha te takarítasz! Egy-kettő le a bakancsokat és kabátokat, van elég hely az udvaron, ott majd megszáradnak. Fáradt nyögések százai hallatszanak. Spikekal elégedetten összevigyorgunk. *délben az ebédlőben*
 -Nyammi borsó főzelék!-néztem hálásan a konyhásnénire. A sok válogatós csitri/pojáca mind undorodik. Ha tudnák, milyen jó sorsuk van...a gettóban még ilyenre sem telik. Lehuppantam kicsiny kis asztalunkhoz, a 12-eshez. Ez az itteni "fejesek"asztala. Élvezkedek egy sort a borsó főzelék meleg, otthoni illatában, majd a kanál fele nyúlok. Ekkor egy hideg kéz kopogtatja meg a vállamat. -Faith Maddox?-hátrafordulok. Egy felderítő egységes címert pillantok meg az erélyes hang gazdájának kabátján...
-I-Igen. Szolgálatára Uram, miben segíthetek? 
-Azzal az ürüggyel küldtek minket ide, hogy közöljük önnel azt a nemes hírt, hogy felvételt nyert a külső régiókba, Erwin Parancsnok fennhatósága alá. 
-Öm..azt hiszem valakivel összekevernek. Én nem felvételiztem semmilyen Parancsnokhoz. Az úr megajándékoz pár lesajnáló pillantással, majd megszólal. 
-Ide nem felvételiztetnek senkit, kis csillagom, csupán jelzik, hogy az ország védelme érdekében önnek a külső régiókba kell utaznia. 
-Khmm....-Spike kezéből kiesik a kanál, szegény majdnem megfullad a hír halatán. -már pedig én azt nem hagyom! - kiált határozottan, miután újra kap levegőt. 
-Hát jó- szól a felderítő légionista. - elhurcolni! Csak zavaró tényező. - két hatalmas izmú ember karol Spike-ba, és átviszik a csarnok másik végébe. Próbálok utána kiabálni, de ez semmit nem ér az elégedetlen ebédlők panasz áradata mellett. Ugyancsak két izmos ember áll mellém, s kísérnek egészen hazáig. 30 percem van csomagolni, búcsúzni. Kész emberrablás! A kadétoktól eltérően nekünk nem a Vénusz szállóba van a lakóhelyünk. A végzett katonák saját lakást kapnak, melyek az ő tulajdonuk. Amint beérek szerény kis hajlékomba, megcsapja orromat a dohány bódító illata. Cseresznye fából készült bútorok mindenütt. Egy konyha, egy fürdő, egy nappali, két hálószoba, melyből egyiket dolgozóvá alakítottam át. Nincs túl sok dolgom, de ami van, azt szeretem, és becsülöm. Nem tudom mennyi időre leszek távol, így azt se, mit és mennyit pakoljak. Egy hónap? Egy év? Talán örökre? Ki tudja...