Chapter 2.

A kocsi megrázkódik, egy nagyobb termetű kavics lehet az oka. Vajon felébredtem a rémálomból? Hova tartok? Csak jöttek, s vittek... elköszönni se volt időm, Spikeról is csak egy kis képet tudtam elhozni,melyet a zsebem mélyére csúsztattam. Vajon mi lehet vele? Dél óta nem is láttam...apropó dél...jó lett volna az a borsó főzelék, eléggé megéheztem az úton. Már vagy 5 órája utazunk. Kint is sötétedik, remélem hamarosan megérkezünk. Mintha kérésem egy parancs lenne, a kocsi ajtaja hirtelen kinyílik, s a retinámba erős, sárgás fény hatol. Hát megérkeztünk volna? Úgy tűnik igen, mert az előbbi mogorva légionista nem túl szépen kitessékelt a kocsiból. Hova kerültem? Ez még a Vénusz szállónál is rosszabb...Csak nem..? Míg otthon fejesnek számítottam, itt mindent újra kell kezdenem? Nos...üdv a gettóban... Ahogy kiléptem a kocsiból, az bevágta az ajtót, s rögtön elhúzott. Hmm...szép. 
*Kopp Kopp* Semmi. Gondoltam még egyszer kopogok, de ahogy felemeltem a kezem, az ajtó kivágódott, és egy eszelős, szemüveges, női arc bámult a képembe. Ijedtemben majdnem hanyatt vágódtam. Valószínüleg ez látszott is rajtam, mert a nő bűnbánó arccal kezet nyújtott. 

 -Szervusz! Biztos te vagy az új lány! Vagyis valamelyik...körülbelül 1000 új katona érkezett, biztos te is egy vagy közülük! Ne hari, ha megijesztettelek, Hanji Zoë vagyok, osztag vezető,és az újak kiképzője. Kihez van szerencsém?
 -Nos...én Faith Maddox vagyok. Shinwa városából, örülök a találkozásnak, de esetleg bemehetnénk? Eléggé fázom, és sötét is van már.. 
-Jajj bocsika,de illetlen vagyok, nyugodtan, épp most álltunk neki a vacsinak! Kérsz? -Rögtön felcsillan a szemem. 
 -Hát persze, hogy kérek, nagyon szépen köszönöm!- máris lecsapok egy nagy adag lekváros buktára, aztán még egyre és még egyre és... eközben összebarátkozok a többiekkel. Mind kedvesek és rendesek, de ez a Hanji.. hát... érdekes egy nőszemély. Kezdjük ott, hogy órákig faggatott, hogy mi a vélemény a buktáról, otthon finom-e, majd valami Sawyer-Bean ügyről kezdett hadoválni. Hát rendben. Nemsokára nyugovóra térek, átgondolni a mai napot. Vajon mit csinálhat most az én Spike-om? Biztos ő is ezt gondolja rólam....Hogy fogja bírni a melót? Ő sosem tudna rákiabálni a kadétokra, ő önzetlen, mindig azon van, hogy másoknak segítsen, de olyannyira, hogy sokszor elfelejt magával foglalkozni. Mások érdekeit magasan a sajátjai elé helyezi, ő egyszerűen olyan jó, ő egyszerűen...Spike...